Technikus osztályban tanítok, így a diákok, akikkel foglalkozom, már mind érettségi után vannak. A fogalomtérkép módszerét először kb. fél évvel ezelőtt alkalmaztam, mivel problémák voltak a szövegértéssel és nagyobb mennyiségű (4-5 oldal) szakmai szöveg feldolgozásával. Ekkor a tanórán csoportokra bontottam az osztályt és 2-3 bekezdésnyi szöveget adtam nekik, hogy emeljék ki a lényeget, majd a többieknek mondják azt el. A tartalom feldolgozásához kézenfekvő volt, hogy a fogalomtérképet hívjuk segítségül. Az egyes részeket megpróbáltuk összekapcsolni, hogy az adott témakört egyben láthassuk. Nem ment könnyen.
Más módszerek sem hoztak jobb eredményt. Nemrégiben operációs rendszerek tantárgyból a processzorütemező algoritmusokkal foglalkoztunk. Itt is volt lehetőségem a tartalomhoz igazítani a formát, megpróbáltam algoritmusleíró eszközzel elmagyarázni, hogyan működik egy-egy algoritmus. Mivel egyik diák sem tanult korábban programozni, így már a jelöléssel is problémák voltak. Végül egy nagyon leegyszerűsített ábrát készítettem, ami valamelyest hasonlít a Jackson ábrára. Ezzel már el tudtam érni, hogy a tanulók egy részének érthetőbbé vált a téma, viszont nem mindenki számára volt hasznos.
Nehéz olyan módszert megválasztani, ami mindenki számára egyformán használható. A múlt hét szerdai beszélgetésben is felmerült, hogy más által készített fogalomtérkép mennyire segít a saját tanulásomban. Azt gondolom, hogy nem elsősorban arra kell törekedni, hogy kész fogalomtérképet adjak ki, hanem a módszert megtanítva segítsem a tanulót abban, hogy el tudja készíteni a saját jegyzetét.
Ahhoz, hogy eredményes legyen az oktatási tevékenységünk nem csak arra van szükség, hogy sokféle tanulási technikát ismerjünk, hanem arra is, hogy egy csoporthoz és adott témához megtaláljuk a megfelelő módszert.
Utolsó kommentek