Edit arról írt ma délben a bolgjában, hogy könnyebben érezné magát, ha meg tudnánk állapodni egy eszközrendszerben, mert akkor nem a technológia próbálgatására menne el idő, hanem a módszertani fejlődésre. Megemlíti még azt is, hogy úgy látja, a résztvevők 20%-a az, akik megszólalnak, írnak, hozzátesznek a kurzushoz. Erről is ír részben Håtu az osztályteremben.
Ez juttatta eszembe a 80/20-as szabályt, amelyről először Csermely Péter könyvében olvastam. Ez a szabály eredetileg egy közgazdaságtani fogalom volt, de az életben sok más helyen is jól le lehetett írni vele az arányokat, aránytalanságokat. Így van ez szerintem ezzel a képzéssel is. A tartalom közel 80%-át a résztvevők közel 20%-a állítja elő. Közösségünk skálafüggetlenségének ez egy újabb bizonyítéka, és talán nem is lennénk igazán konnektivisták, ha ez nem így működne nálunk. :-)
A skálafüggetlenség mellett igaz ránk az egymásbaágyazottság is, hiszen minden csomópontot megvizsgálva és kiemelve egy újabb hálózatot kapunk, aminek egy elemét vizsgálva ismét egy újabb hálózathoz érkezünk. Így végül is a diákjaimat nem csak én tanítom, hanem a hálózatok egymásbaágyazottsága révén közvetve kulcsi és pp is. Addig nincs is ezzel semmi baj, amíg nem kopogtatnak az ajtómon az óradíjukért. :-)
Az eddigiek során megpróbáltam az oktatási tevékenységemben azt a módszert is alkalmazni, amit a 3. heti bevezetőben pp említett. Mégpedig, hogy a hálózat egy csomópontján keresztül vegyem rá az egész hálózatot valamire (célszerűen a tanulásra). Ahogy korábban említettem, próbálkozásaim eredménye az lett, hogy a végzősök létrehozták a maguk kis hálózatát a Ning.com-on. Ezzel adott volt, hogy információkat gyorsan, hatékonyan szét lehessen küldeni a hálózatban és elég legyen csak azt a kiemelt csomópontot elérni, amelyik nagyon sok kapcsolattal rendelkezik.
Hogyan tudtam hatni az egész hálózatra a néhány vagy egyetlen csomóponton keresztül? Azok, akik ilyen csomópontjai az osztálynak, a tanítási órákon aktívabbak és együttműködőbbek. A hatás eléréséhez nem tettem mást, mint azt, hogy egy kicsit jobban odafigyeltem ezekre a diákokra és a frontális információközlés mellett külön nekik is elmondtam mindent, illetve jegyzeteket, segédleteket részben rajtuk keresztül juttattam el a hálózathoz. Ennek az lett az eredménye, hogy a legutóbbi dolgozatra való felkészülésben a hálózat elemei a korábbinál aktívabban kommunikáltak egymással, a kiadott ellenőrző kérdésekből maguk készítettek segédletet és javították egymás hibáit.
Ez megerősítés lehet Editnek arra, hogy valóban nem a technológia a lényeg, az csak egy eszköz. Erre a hálózatra (technikus osztály) egyébként igaz a 80/20-as szabály is, mivel a jegyzetek, információk 80%-ának előállításában 20%-nyi tag vesz részt.
Utolsó kommentek